November 25-én lép fel az A38 Hajón Wisconsin első számú rézfúvós hiphop formációja, a Younglood Brass Band. A new orleansi hagyományokat őrző és újraértelmező zenekar alapítójával David Henzie Skogennel beszélgettünk. Interjú a hajtás után.

A38blog: Mesélj egy pár szót a zenekar alakulásáról és a főbb külső hatásokról?

David Henzie-Skogen: Még tinédzserként a középiskolában hoztuk létre a zenekart. Nat és én voltunk az alapító tagok, de a jelenlegi felállás már 1997 óta stabil. Ez azért elég hosszú idő, nem? A kezdetekben szimplán a new orleansi fúvós zenekarokat akartuk lemásolni egy az egyben. Abban az időben rengeteg Rebirth és Dirty Dozen lemezt hallgattunk. Hamarosan rájöttünk, hogy más hatásokat is szintetizálhatunk a zenénkbe, mivel nem vagyunk new orleansi zenekar és nem feltétlenül akartuk azt a kulturális szegmenst képviselni (bár még mindig szeretjük és igyekszünk népszerűsíteni). Ekkor kezdtünk el kísérletezni a hiphoppal, a punkkal, a jazzel, a brazil zenékkel és még sok minden mással.

A38blog: A földrajz gyakran meghatározó szerepet játszik egy zenekar vagy egy művész életében. Mennyire volt hatással a zenétekre szülővárosotok és Wisconsin állam miliője?

D.H.S.: Őszintén szólva, semennyire. Mi szimplán szeretjük a rézfúvós muzsikát... gyakran jártunk New Orleansba, ahol sokat tanultunk a helyi zenészektől. Imádtam a jazzt, ezért Chicagóba mentem tanulni. Szerettem az afrikai zenéket, ezért egészen Szenegálig utaztam, hogy megfelelő helyen sajátítsam el a zenéjüket. Az old school elemeket csak ott találod meg, ahol az őshonos kultúrákat a mindennapi élet részének tekintik. Madison városának (Wisconsin állam) sajnos nincs ilyen kulturális múltja. Ennek egyben az az előnye, hogy független vagy bármilyen külső hatástól.

A38blog: Hogy a földrajzi témánál maradjunk, milyennek látod a rézfúvós zene jelenlegi állását az Egyesült Államokban? Európában például egyértelműen kirajzolódik a rézfúvós zenék földrajzi térképe, melynek élén a balkáni régió, Franciaország és Belgium állnak.

D.H.S.: Az Egyesült Államokban csak New Orleansban van a műfajnak hagyománya és színtere. Mindenki, aki nem onnan származik new orleansi zenét játszik. Nincs más létező rézfúvós kultúra Amerikába. Természetesen sokan játszanak fúvós hangszereken klasszikus és jazz zenéket… de sehol máshol, nem vált a népzenei hagyaték részévé. New Orleans egy tök más ország.

A38blog: Rengeteg amerikai jazz zenész ismerősöm állítja azt, hogy a jazznek csak a keleti parton van közönsége. A ti szempontotokból mi a különbség az Északi és a Nyugati part zenei kultúrája között?

D.H.S.: Én nem érzem ezt a különbséget. Én az USA közép-nyugati részéről származom és a legismertebb fúvós zenekarok, melyek nem New Orleansból származnak, azok innen származnak (Mama Digdowns, Youngblood). De Közép-Nyugaton nincs ennek a kultúrának ősgyökeres hagyománya. A Digdownst is a mi zenészeink alapították, most maradt a Youngblood. Ez nevezhető kultúrának? Másrészről, a Youtube, az iTunes és egyéb kommunikációs csatornák segítségével ezek a megkülönböztetések feleslegessé válnak. Mindegy honnan vagy, Keletről vagy Nyugatról, a hangzásodat New Orleansból kölcsönzöd, ezért a ilyen különbségtételek már csak a nagyon aprólékos elemzők dolga, engem ez hidegen hagy. Az én feladatom, hogy zenét szerezzek, olyan zenét, ami a lelkemből jön. Minden más már a kritikusok feladata.

A38blog: A street art és a kortárs művészetek egyéb formái az utcákra vitték a kultúrát. A fúvós zenekarok milyen szerepet tudnának játszani abban, hogy az élő zene visszakerüljön az utcákra?

D.H.S.: New Orleansban a fúvós zenekarok már több mint egy évszázada az utcára vitték a zenét... de nem vagyok benne biztos, hogy az ilyen zene nagyobb tömegekhez szólna. Egy olyan világban élünk, ahol a zenei haladás nagy részben gitároktól és számítógépektől függ. Ne érts félre, nem panaszkodom. Szeretek rengeteg fajta zenét, sőt vannak dolgok, amit a fúvós zenéknél is jobban szeretek. De rengeteg ember számára a fúvós zene túl komoly és őszinte… nincs benne elég játékosság talán, vagy elegendő távolságtartás az előadó és a hallgató között, túl emberközpontú, ahhoz hogy mindenki szeresse. Természetesen mi mindvégig kitartunk emellett és halálunkig képviselni fogjuk a new orleansi zenei kultúrát.

A38blog: Ti is aktívan vegyítitek a hiphopot a zenétekbe. Szerinted a hiphop vált a mai zene legfontosabb verbális kifejezőeszközévé?

D.H.S.: Szerintem nem. Mai napig sokkal többen énekelnek, mint rappelnek. De fogalmam sincs. Felőlem mindenki csinálhat azt, amit szeret. Én mindig valami olyasmit szeretnék hallani, amit addig soha, sehol, vagy éppen valami true és egyszerű dolgot. A hiphop arra ösztönzi az embereket, hogy a nyelvi kifejezőeszközeit fejlessze és ezt teljes mértékben támogatom. Nem tabu, hogy mindannyian a hip hopon nőttünk fel.

A38blog: És végül mondj egy pár szót a közelgú európai turnétokról és a terveitekről.

D.H.S.: Nemrég ért véget az öt hetes amerikai turnénk és a napokban startol az öt hetes európai körutunk. Ez egy nagyon hosszú ősznek tűnik. Ősszel jelent meg a legújabb stúdiólemezünk (PAX VOLUMI),hosszú majdnem öt éves kimaradás után. Addig fogunk játszani, amíg az embereknek tetszik amit csinálunk. Nincs mögöttünk semmilyen média mechanizmus. Az emberek terjesztik a hírünket, beszélnek a koncertjeinkről és lemezeinkről, ezért létezünk még mindig.