Május 11-én két különleges elektronikus produkció lép az A38 Hajó színpadára: Barabás Lőrinc szólóalbumának bemutató koncertje előtt a morningdeer, Dányi Krisztina kísérleti pop-projektjének új felállását láthatjuk. Az egyre nagyobb hazai és nemzetközi figyelmet kapó Kriszti teljes egészében „házi készítésű" első albuma 2011-ben jelent meg, és hamarosan érkezik a folytatás.
Fotó: Horváth Velociraptor Tamás
A szélesebb közönség talán akkor ismert meg, amikor az Index zenei sorozatának, a Stenknek az első videójában szerepeltél, akkor még szóló barkácspop-előadóként. Mi minden történt veled azóta?
Sok minden. Legutóbb írtam filmzenét Arányi Vandának, vers-zenét Tom Clark költővel, részt vettem színházi táncos produkcióban Góbi Ritával, és volt egy koncertezős időszak még tavasszal, de nem voltam elégedett az akkori hangzással. Most új zenészek segítenek, közben elkészítettem a második lemezemet, ami nemsokára megjelenik. A legfrissebb projektem egy vers-zene, amit egy elismert honi költővel kezdtem el megvalósítani.
Mi kell ahhoz szerinted manapság, hogy egy hálószobazenész "kinője magát"?
Nem tudom, nyilván attól is függ hogy milyen zenei stílust képvisel. Megfelelő arányérzék, barátok és szerencse. A fejlődés egyébként is természetes velejárója az alkotásnak (ha csak az alkotó nem hagyja abba teljesen, amit csinál). Sokan mondják azt is, hogy meg kell találni a megfelelő közönséget.
Mit gondolsz, mennyiben alakult volna másképp mindez internet nélkül?
Teljes mértékben. Imádok otthon zenélni, felvételezni, ez az, ami igazán felfrissít és kikapcsol, viszont az internetnek köszönhetően egy csomó izgalmas dolog is történt velem...
A legkülönfélébb zenékből készítettél már feldolgozást a Nine Inch Nails-től a Radioheadig. Valóban ennyire sokszínű a zenei ízlésed?
A zenében általában azt keresem, ami meglep, vagy elgondolkodtat, függetlenül attól, hogy milyen stílus, vagy nemzet. Utoljára az új Tyler The Creator albumot hallgattam, Robert Lippok zajzenéit és Anna Meredith Black Prince Fury-ét, de tetszett az alt-J lemez is. John Cage pedig örök kedvenc, Bartókkal együtt.
Kikkel szeretnél a jövőben együttműködni (függetlenül attól, hogy annak mennyi realitása van)?
A tavalyi UH Fest-en ismertem meg Indriķis Ģelzis lett visual artistot, és mindketten imádjuk egymás dolgait, ezért úgy gondoltuk, hogy készítünk valamit közösen. Még nem tudjuk, mi lesz ebből a kezdeményezésből. Egyébként ha nagyon el akarnék rugaszkodni, akkor Anna Meredith kortárs brit zeneszerzőt mondanám, nagyon inspirálóak a művei. James Blake-kel vagy Micachuval is bármikor duóznék, izgalmas lenne.
Áprilisban debütált az új zenekarod Halmos Andrással és Bolcsó Bálinttal. Mik az eddigi tapasztalatok, milyen velük zenélni?
Bálint már az előző felállásban is velem volt, még csiszolódunk, de szeretek velük játszani. András iszonyúan tapasztalt zenész, és szerencsére nagyon azonos a tempóérzete és az ízlése az enyémmel, Bálint pedig zseniális zeneszerző, szeretem, amiket hozzátesz a zenémhez, ráadásul irtó vicces. Az egyetlen nehézség a próbaindőpontok egyeztetése.
Mit várhatunk tőletek május 11-én az A38 Hajón?
Remélhetőleg egy jó koncertet. Mivel a hangzás fokozatosan alakul, már megint nagyon izgulok, hogy szépen, egyben szólaljanak meg a dalok.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Csendes koncert vagy hangos koncert?
Arany középszer.
Nagyváros vagy természet?
Természet.
Fesztivál vagy klubkoncert?
Mindkettő szuper.
Sör vagy fröccs?
A sörtől szomorú leszek, a bortól vidám, de mindkettőt szeretem.
Deerhoof vagy Deerhunter?Nem rajongok az állatos nevű zenekarokért. :)
Fotó: Horváth Velociraptor Tamás
