Ha a Sonic Youth szellemi vezére érkezik a hajóra, azt nem túlzás az év egyik legfontosabb hazai zenei eseményének nevezni. A neves noise-rock-zenekar ugyan már megszűntnek tekinthető, az 56 éves Thurston Moore viszont nem fordított hátat a zenélésnek, és tavaly is remek szólóalbumot adott ki The Best Day címmel. Ennek az anyagnak a turnéjával ad koncertet az A38-on június harmadikán, ahol igazi rocklegendák kísérik majd, köztük a My Bloody Valentine és a Primal Scream basszusgitárosa, illetve a Sonic Youth dobosa. A noiserock-gitározás meghatározó alakjával közös munkáról Pándi Balázs már mesélt nekünk, most itt volt az ideje, hogy őt magát is kifaggassuk - a rocksztárként való megöregedésről, költészetről és még sok másról.
Korábban, a Sonic Youth mellett arra használtad a szólóalbumaidat, hogy intimebb és érzelmesebb irányba kalandozz. A Best Day viszont ismét dal-orientáltabb, és közelebb van a Sonic Youth világához. Mi volt a személyes kreatív célod ezzel a lemezzel?
Nincsenek konkrét célok a lemezek esetében. Sokszor amolyan feljegyzésként használom őket, és hát a ‘record’ szó az angolban ugye egyszerre jelent lemezt és feljegyzést is. Ezek feljegyzések az életünkről, az álmodozásainkról, megfontolásainkról egy-egy adott pillanatban.
A Chelsea Light Moving nevű projektedben utalásokat tettél festőkre és írókra, a 60- as évek ellenkulturális mozgalmára és New Yorkra, ugyanakkor a Best Day-en van egy dal, ami brit libertáriánus aktivisták előtt tiszteleg, egy másik dal pedig ... ?
Igen, ezek a dalok mind kinyilatkoztatások olyan barátaim felé, akik részei ezeknek a ra- dikális underground mozgalmaknak.
Meglehetősen nagy érdeklődést mutatsz a költészet irányába. Ugyanúgy gyűjtöd a könyveket, mint a lemezeket, és költészetet is tanítasz Coloradóban. Hogyan ágyazod be a költészetet a zenédbe?
A költészetnek és a dalszövegírásnak meditatív hatása van.
Nemrég elköltöztél New Yorkból London Stoke Newington nevű városrészébe. Hogyan hat rád és milyen kihívások elé állít az új környezet, illetve milyen céllal költöztél Európába?
Kevesebb a kihívás, ha Európában él az ember, itt például nincsenek fegyverproblémák. Működik a társadalom biztosítás és az oktatás, és nem riogatják az adófizetőket. Sok az autópálya, és ezek az utak kevésbé károsak a környezetre, mint a légi közlekedés. Sokkal ésszerűbb Európában élni. Sokkal nagyobb kihívást nyújt a lebutított amerikai kultúra, a hadsereg, a börtönrendszer és polgárháborúk.
A lemezborító édesanyádat ábrázolja, 1940 körül készült a fotó. Miért pont ezt a fényképet választottad, mit jelent számodra és van-e bármi köze a lemezcímhez?
Édesapám készítette róla azt a képet. Nagyon szerelmesek voltak, mint ahogy én is az va- gyok most.
Az egyik közelmúltbeli interjúdban azt mondtad, hogy a Best Day egy 56 éves ember lemeze, és hogy nehéz felnőtt zenésznek lenni és rock and rollt játszani. Mit értettél pontosan ez alatt?
Ha valóban ezt mondtam, akkor ezt valószí- nűleg úgy értettem, hogy más zenei műfajok, mint a jazz vagy a komolyzene méltóságteljesen öregednek. A rock and roll általában kevésbé attraktív.
A RareNoise Records idén kiadta a Merzbow-Gustafsson-Pándi-Moore kvartett lemezét. Számunkra ez egy különleges album, mert szerepel rajta a magyar dobos, Pándi Balázs, valamint közreműködött még rajta Sándor Dániel, a Volkova Sisters hangmérnöke. Ha jól tudjuk, a felvételeket egy szabadtéri gördeszkás parkban rögzítettétek. Milyen volt ezekkel a srácokkal, abban a köryezetben dolgozni?
Óriási öröm volt számomra. Fantasztikusak azok a srácok.
Szerinted a mostani turnéfelállásod hosszú távon is működni, akárcsak a Sonic Youth?
Ez az álomzenekarom. Egy igazi szellemi helyre jutunk el. Az energia egyszerűen varázslatos.