Az eheti lemezmustránkban van homoerotikus street punk, ambientből és régies felvételekből építkező Pán Péter-átirat, filmzenés hip-hop, valamint mélyről jövő érzelmek 170-es tempóban.
L. Pierre: The Island Come True (2013, Melodic)
Aidan Moffat, az Arab Strap nevű skót indie rock zenekar frontembere 2002 óta készít szólólemezeket Lucky Pierre, majd később csak simán L. Pierre néven. Eddigi három lemeze ebben a lassútempós, lounge-os, ambientes világban mozgott - ilyen sok vizet nem zavaró, kellemes háttérzenék voltak, különösebb érdekesség nélkül. Idei lemezére azonban több zeneblog is felkapta a fejét, mondván az L. Pierre projekt eddigi legambiciózusabb, legizgalmasabb lemeze lett. A Pán Péter egy fejezetcíméről elnevezett, The Island Come True abból az archaizáló világból indul, ahonnét Caretaker csodálatos An Empty Bliss Beyond This Worldje is. Régi, bús vonósok, elfeledett zongorakeringők andalító monotóniája szándékosan roncsolt szalagokra vagy lemezekre átjátszva. Caretakernél tulajdonképpen ez a lerontás adta az esztétikai élményt, ezzel a hamisítással fókuszba állítva az időt. L. Pierre-nél szintén hatásos ez a megoldás, de az Island Come True szervezőeleme mégsem ez lesz, hanem a Pán Péter történet. A lemez egy tengerparti terepfelvételből kibomló epikus tétellel indul, majd el-elhagyva a nosztalgikusan forgó témákat, kapunk egy sötét, fenyegető dob-tracket (Drum), egy bensőséges dúdolászást, (Dumbum) felhúzható gyerekjáték hangok közé beékelt, alapvetően megnyugtató, de beloopolva ilyeztő intést (Now Listen!) valamint egy kétperces melankólikus tribál operát is (Doctor Alucard). A zárószámhoz mégis úgy érkezünk el, hogy igazából nem érződik az út súlya, az egyes tételek nem állnak össze valamiféle ívvé. Így a kísérletezéseivel együtt az Island Come True sajnos megmarad háttérzenének, miként L. Pierre eddigi lemezei, de már több helyütt is jelzi, a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelni erre a rokonszenves, szakállához ragaszkodó férfira.
szerz.: Lang Ádám
Hunx And His Punx: Street Punk (Hardly Art, 2013)
Azzal, hogy a tavalyi évben Le1f és Mykki Blanco az addig sovinisztának tartott hiphopot is összekötötték a queer kultúrával, már tényleg csak elszigetelt szegletei maradtak a popzenénének, ahol a másság tabunak, vagy távolról kerülendő dolognak számít. Most pedig valakik a street punk felett próbálják meg kifeszíteni a szívárványt. A pezsgő san franciscoi garázsszíntérről származó, Seth Bogart vezette, csupa lány kísérőzenészekből álló Hunx And His Punx előző két lemezén a garázsrockot és a ’60 évek ragadós-nyúlós rágógumizenéjét keresztezte, majd helyezte bele egy homoerotikus keretbe mindezt. Az olyan szuperslágeres, elragadó dalaikat hallgatva, mint a Too Young To Be In Love vagy a Lovers Lane, egyszerűen hihetetlen, hogy miért nem lett Hunxékból egy Black Lips-szintű zenekar. Úgy tűnik Bogartékat ez különösebben nem érdekli, hiszen ahelyett, hogy a popos szálat erőltették volna, elkészítették eddigi egyértelműen legdurvább lemezüket. A Street Punk névre keresztelt anyagot valahogy úgy kell elképzelni, mintha az előző lemezek összeborulós házibulihangulatától megvilágosodva dühösen kivinnék mindezt az utcára, egyszerre felhasználva a tipikusan férfias ’80-as évekbeli punk, és a feminista ’90-es évekbeli grrl riotos zenekarok hagyományait is. A Seth Bogart és a san franciscoi színtér másik fontos alakja, Shannon Shaw dalaiból álló lemez, azonban nem ragad le semmilyen közhelyes agitációnál. A korábbinál sokkal karcosabb dalokba sikerül átmenteni a korábbi lemezek vicces játékosságát, ellenállhatatlan dallamait. A mindössze húsz perces lemezen a néha csak fél perces punkattackokon kívül van még majdnem-Hole-dal Shannon Shawól, egy Beastie Boys-feldolgozás, motown soul felé kacsintgató darabok és persze sok-sok remek refrén.
szerz.: Lang Ádám
Hybrid Minds: Halcyon/New Orleans (2013, Spearhead)
Két kiváló számmal vezeti fel a liquid funk legnagyobb tehetségei között számon tartott Hybrid Minds közelgő nagylemezét, a Mountainst. A Joss White és Matt Lowe alkotta duó (később egészültek ki az énekes Jeff Crake-kel, azaz Grimm-mel) még csak tavaly jelentette meg első kislemezét, de máris hatalmas elismerésnek örvendenek a dnb körökben. Zenéjükben látszólag semmi extra nincs, csak a liquid funkra jellemző üdítő jazz, funk, soul és lendületes jungle hatások. Ám mégis leheletnyi finomsággal nyúlnak hozzá a hátérben meghúzódó hangokhoz, amitől még érzelemdúsabbá válik zenéjük. Két legújabb szerzeményükön is ez érződik. A New Orleans-ben például Holly Drummond cuki éneke mellett éppen csak felcsendül néha a lágy zongora, így együtt álmodozásba ringatnak. A Halcyonban az andalító hangulata helyett már inkább a kitörő érzelmekre kerül a hangsúly. Ez egy sokkal poposabb, rafináltan megtervezett sláger, viszont ez nem válik hátrányára, sokkal több benne a lendület és Grimm énekdallamai sem válnak hatásvadásszá. Nagyon remélem, hogy ezzel a két dallal nem lőtték el a Mountains minden menőségét és még rejteget hasonlóan remek számokat a nagylemez, mert ez az eddig is érzelmes zenét játszó trió a Halycon-New Orleans párossal végre tökéletesre csiszolták azt, amit eddig is jól csináltak.
szerz.: Árvai Dani
A i w a: At The Window (2013, Farbwechsel)
A hazai zajos-szintis dolgok királyságának, a Farbwechsel kiadónak a legújabb tagja a rejtélyes A i w a egy rövid, de annál velősebb bemutatkozó albumot készített el. Az At The Window néha elhiteti, hogy egy kilencvenes évekből merítő nyers hip-hop album (5.8Ghz, Ben’s Son), néha pedig teljesen olyan, mint egy zajosabb aláfestő zene lenne a Miami Vicehoz (Desktop Love, Parabola), ami tökéletesen illik egy olyan jelenthez, amikor például Sonny épp bosszúvágytól vezérelve vagy valami nőcire gondolva száguld át a városon Ferrarijával. Tök jól váltakoznak a hangulatok, az utolsó három számra már teljesen nyomasztóvá és horrorisztikussá válik az egész. Nem igazán pörög fel egyszer sem, lassú és erőszakos. Az a jó, hogy egyik összetevő vagy hangulat sem billenti ki az egyensúlyából, nem lesz egyik sem sok, nem nyomja el a többit. A lemez egyébként teljesen ingyen letölthető a kiadó Bandcamp oldaláról: http://farbwechsel.bandcamp.com/album/a-i-w-a-at-the-window
szerz.: Árvai Dani
