Ha létezik kultikus zenekar Közép-Európában, akkor a Laibach az, elsősorban azért, mert ezt a kultuszt a tagok maguk gerjesztették. A súlyos ipari feldolgozásairól, egyenruháiról és nem utolsósorban végtelen iróniájáról elhíresült Laibach legújabb, 2014 februárjában megjelenő Spectre (azaz Kísértet) című lemezét mutatja be egy nagyszabású turnén – Budapesten hol másutt, mint a város leghatásosabb ipari emlékén, az A38 Hajón. Az új lemezről, Európa jövőjéről, az űrről, a Laibach-államról és az Eurovíziós Dalfesztiválról beszélgettünk a zenekar alapítótagjával, Ivan Novakkal (képünkön balról a negyedik, a mezítelen hölgy rubensi idomai fölött).

Egy mondatban, hogy jellemeznéd az új lemezeteket?

A Spectre - az Idő fantomszerű kinyilvánítása.

Az évek során a zenekar több tagcserén ment keresztül. A nyolcvanas évekhez képest mennyiben más a mai Laibach?

Nem sokban; csak azért változunk, hogy ugyanazok maradhassunk.

Két éve részt vettetek egy közösségi támogatásból született nácis sci-fi paróda munkálataiban. Hogyan készült az Iron Sky filmzenéje? Hogyan zajlottak a felvételi és egyeztetési folyamatok?

Szerintem ugyanúgy nézett ki, mint bármilyen más filmzene készítése; kaptunk egy adott jelenetet és megzenésítettük. Minden egyes jelenet zenei elemét részletesen egyeztettük a film rendezőjével, Timo Vuorensolával. Pontosan akartuk tudni mi a rendező elvárása. A jelenetek többségében, már létező mozgóképhez készült a zene.

Milyennek látod ma az ex-jugoszláv térség politikai és gazdasági helyzetét?

Szédült és zavaros, mint minden más, nem csak európai ország helyzete.

Mit gondolsz az egész Európában erősödő szélsőjobboldalról?

Ez egyáltalán nem újdonság. Európában a radikális jobboldal mindig is jelen volt. A probléma inkább ott rejlik, hogy a mai politikai palettán nincsenek igazi baloldali pártok. A jobboldal és baloldal közötti harc elavult, Európában most egy erős jobboldali management által irányított neoliberális eszme uralkodik

A stabilitás szempontjából mit gondolsz az európai függetlenségi folyamatokról? Gondolok most akár a krími népszavazásra, vagy a skót, katalán függetlenségi törekvésekre.

Nem úgy látom, hogy ez lenne Európa fő problémaforrása. Ezek a folyamatok a megoldatlan történelmi problémák részét képezik, és valamikor ezeket meg kell oldani. Az európai határok lassacskán elmosódnak, és vannak olyan határok, melyeket csak azért hoztak létre, hogy aztán eltöröljék őket.

A modern Oroszország politikailag izmosodik, Kína gazdaságilag jelent komoly konkurenciát. Egy egészséges mulitpoláris világrend felé tartunk, vagy ez egy újabb hidegháború kezdete?

Az már tény, hogy se Európa, se az Egyesült Államok és a nyugati társadalom nem képezik a világ központját. Kína, India, Oroszország, Korea, Brazília, stb. ki akarják venni a részüket és ebben teljesen igazuk van. Európa csak abban az esetben éli túl ezt a versenyt szerencsésen, ha egyesül és konszolidálja magát.

Ennek fényében mit gondolsz az Európai Unió jövőjéről?

Mi hiszünk az EU-ban (persze kellő távolságtartással), de többet várunk el tőle. Európa állandóan a szétesés határán áll, de úgy tűnik, hogy a szétesés egyben Európa nélkülözhetetlen önalkotó és megújuló eleme is. Ugyanakkor, minden alkalommal, amikor Európa újra akarja magát szervezni, akkor még jobban belebukik. Amire szükségünk van, az egy egységes Európa az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Az európai országoknak nincsen más alternatívájuk az EU-n kívül.

Ha már "európai országokról" beszélünk: milyen a kapcsolatotok a még a nyolcvanas években általatok alapított Neue Slowenische Kunst (NSK) állampolgáraival, mondjuk a filozófus Slavoj Žižekkel, vagy a médiaművész és -teoretikus Peter Weibellel? Az A38 Hajón már többször fellépett orosz N.O.M. zenekar tagjai is NSK állampolgárok.

Slavoj Žižek sokat dolgozott velünk és az NSK kiemelt projektjein, még mielőtt ismertté vált. A mai napig szoros közöttünk a kapcsolat, és vannak is terveink a jövőre vonatkozóan (akkor, amikor már mi leszünk kevésbé ismertek). Peter Weibel pedig régi jó barátunk, aki a Laibach amerikai koncertsorozatán a színpadon is szerepelt velünk. Ma is gyakran találkozunk, sokszor látogat meg minket Ljubljanában. A N.O.M. tagokkal pedig legutóbbi orosz koncertsorozatuk során sikerült megismerkednünk.

Vannak-e terveitek arra vonatkozóan, hogy megváltoztassátok az NSK koncepcióját?

Mi megtettük, ami tőlünk tellett, a Neue Slowenische Kunst szervezetének helyén megalapítottuk az NSK államot és többet nem avatkozunk a belügyeibe. Az NSK az állampolgáraihoz tartozik. A Neue Slowenische Kunst a nyolcvanas évek közepétől a rendszerváltásig létezett. Többen viccelődtek azzal, hogy az NSK vetett véget Jugoszláviának és megalapította Szlovéniát, de ez természetesen enyhe túlzás. 1992-től az NSK újraértelmezte magát és egy szervezetből utópisztikus független állammá transzformálódott, melynek a világ összes táján élnek követői és több állampolgára van, mint a Vatikánnak. A Spectre album kapcsán létrehoztuk a nemzetközi Laibach “pártot”, ahol már programszinten, strukturálisan és politikailag is sokkal aktívabbak leszünk. 

A pop zene a tömegmanipuláció nélkülözhetetlen eszköze. A technológiai fejlődés szempontjából mit gondolsz a populáris és underground zenék jövőjéről?

Nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a technológiai fejlődést, ami megköveteli az áldozatait mind a pop színtéren, mind az undergroundban. Sokan viszont alkalmazkodnak a fejlődéshez és saját érdekeik érvényesítésére használják fel azt. Ez a kifejezetten darwinista versenyszellemű koncepció a múltban is megtörtént nem egyszer és csak az erősek (és okosak) élték túl…

A Spectre lemezen van egy Eurovíziós dalotok. Mivel készülnétek, ha Szlovénia titeket delegálna az Eurovíziós Dalfesztiválra?

Ez a vonat már elment és most már nem szeretnénk fellépni az Eurovízión. Tervbe volt és majdnem ki is jutottunk az egyik Eurovízióra. Az Eurovíziónak már nem az a jelentése és kulturális/politikai súlya, mint korábban. Most már az egész nem más, mint egy kétségbeesett és ízléstelen cirkusz, ahol a kelet-európai országok egymás között versenyeznek Nyugat Európa 5 perces figyelméért, ami valójában nem más, mint 5 perc gúny és paródia.

Ha egy katapultáló gép segítségével ki tudnál lőni az űrbe öt embert, úgy hogy azok soha sem tudnának visszatérni a Földre, ki lenne az az 5 kiválasztott áldozat?

Mi magunkat lőném ki az űrbe és még Dragan Živadinov barátunkat, akinek a legnagyobb vágya, hogy élete végéig az űrben keringhessen.

A Laibach április 16-én lép fel az A38 Hajón