A brooklyni Sacred Bones kiadó 2007 óta babusgatja a pszichedelikus no wave-post punkban utazó amerikai zenekarokat és azok határon túli testvéreit. A neves angol zenei magazin, a Wire az utóbbi évek legfontosabb amerikai lemezkiadóihoz sorolta a Zola Jesus, a Moon Duo, a The Men és a Psychic Ills első albumait is gondozó Sacred Bonest. Idén két remek chilei pszichedelikus zenekar, a Föllakzoid és a Holydrug Couple nagylemezeit jelentették meg, melyeket nem csak a földrajzi kapocs köt össze, de egy közös tag is, a szintis-gitáros Ives Sepulveda. A két kozmikus rock lemez arra ösztönzött minket, hogy egy rövid időutazást tegyünk a 60-as és 70-es évek chilei pszichedelia galaxisába.

Egy év alatt szinte a semmiből törte fel magát a chicagói undergroundból a drill, mely sokakat megrémít, míg mások egészen új lehetőségeket látnak benne. A hajtás után megírjuk mi is ez:

Az eheti lemezmustránkban van homoerotikus street punk, ambientből és régies felvételekből építkező Pán Péter-átirat, filmzenés hip-hop, valamint mélyről jövő érzelmek 170-es tempóban.

Az A38 Hajón november 10-én fellépő Amanda Palmer londoni koncertjén meztelenül énekelte el legújabb számát, amit a brit The Daily Mail tabloid szerkesztőségének címzett. Palmer július 12-i fellépéséről készült amatőr videó pillanatok alatt kikerült a youtube-ra. A „Dear Daily Mail” c. dallal a Dresden Dolls egykori énekesnője az újság ama glastonbury-i koncertkritikájára reagál, ahol a szerző ignorálva a zenekar előadását, kifejezetten csak a művésznő alsóneműjéről készült fotókkal foglalkozik. A szám szövege leírja Amanda incidensét és egyben gúnyt űz a bulvársajtó és a női test viszonyából. Az énekesnő elmondása szerint a „Dear Daily Mail”-t egy órával a londoni fellépése előtt írta. Hajtás után megtekinthető a 18 karikás videó.

Három kérdés, három válasz – Bajor Ádámmal, a Haunebu gitárosával Vasárnap a mai garázsrock különc, mégis emblematikus alakja, White Fence előtt játszik a nem létező magyar garázsszíntér élő és viruló zenekara, a súlyos koncertjeiről is ismert Haunebu. A koncert kapcsán tettünk fel néhány rövid kérdést a zenekar gitárosának, Bajor Ádámnak. 

Tegnap jelentette be első nagylemezének megjelenését Archy Marshall, azaz King Krule (vagy korábban Zoo Kid), Anglia egyik legnagyobb tehetségének tartott énekes-dalszerzője. King Krule még 2010-ben az Out Getting Ribs-szel hívta fel magára a figyelmet (ami egyébként a lemezen is szerepel majd), későbbi számait már körbe is dicsérte a zenei sajtó, hasonlítgatták már Morrisseyhez is és a BBC Sound of 2013 szavazására is beválogatták. A darkwave-et, new wave-et és soult keverő srác zenéjében egyszerre van meg a hanyag elegancia és a világ elleni lázadás, ami mellé Archy jellegzetes mély és agresszív hangja párosul. A Six Feet Beneath The Moon az XL Records gondozásában fog megjelenni augusztus 24-én, Archy 19. születésnapján. A lemez Rodaidh McDonald (The xx, Savages) producer segítségével készült el és 14 szám lesz rajta hallható. Az első, az Easy Easy itt hallható:

szerz.: Árvai Dani

Hegyeshalmon túl, Burgenland tartományban található Nickelsdorf (magyar nevén Miklóshalma), mely immár 34. éve a hazai és az osztrák free jazz rajongók mekkájává vált. Amúgy szintén a Nickelsdorfhoz közel eső pannon síkságon szervezik 2005 óta a Nova Rock fesztivált is, melynek állandó visszatérő vendégei a metal szcéna legjobbjai a Metallicatól a Rammsteinig. A helység legfontosabb kulturális nevezetessége mégis a főutcán található Jazzgalerie, a különösebb extra enteriőrtől mentes étterem és annak tulajdonosa, a megszállott jazzfanatikus Hans Falb.

Hat év után, ősszel jelenik meg az angol Babyshambles harmadik lemeze, és ezt vezeti fel a minap bemutatott új daluk, a Nothing Comes To Nothing.

Pete Doherty még az előző évtized elején tűnt fel Libertines nevű zenekarával, ami amolyan elcseszett verziója volt az úgynevezett Új Rock Forradalmat megnyitó new york-i Strokesnak. Igazán jó lemezük talán nem is volt, ahogy a Babyshamlbesszel sem sikerült ez. A végtelen botránysorozatokon, a Kate Moss-szal való viharos kapcsolaton, a hosszabb rövidebb elzárásokon és a belsőzsebből kiszórt perfekt, dekadens poprock slágereken át a bőrdzsekis garázspounk-suhancból az évtized végére már-már viktoriánus forma, kalapos históriás lett Dohertyből. Majd azt lehetett hinni, hogy 2009-es szólólemezével végre révbe ért, de ezután eltűnt évekre és a hírekben is csak néha-néha szerepelt egy hangszerbolt kirablása vagy a Macaulay Culkinnel való összeköltözése kapcsán. A hosszú kihagyás ellenére Doherty azt hangoztatja, nem visszatérés ez, ők mindig itt voltak, és hát igaza is van. A Nothing Comes To Nothinggal ott folytatja a Babyshamles, ahol a 2008-as Shotters Nationnel abbahagyta. A korai dalokra jellemző, karcos, punkos élt végleg felváltotta a keserédes melankólia és a boldog-szomorkás dallamok. Egyedül ezek az ellenállhatatlan, suta, csapott refrének, amikben annyira jó Doherty, az állandók. „Amikor meghallottam a dal végső verzióját, kicsordultak a könnyeim” – mesélte az NME-nek. Tényleg, haver, tényleg.

szerz.: Lang Ádám

Mostantól minden hétfőn az A38 Hajó blogján rövid lemezkritikákkal jelentkezünk. Az első szórásban írunk a basszusszaxofon és az avantgarde jazz Jimi Hendrixéről, Colin Stetsonról, az időben eltévedt, de zseniális ausztrál garázspunk zenekarról, a TV Coloursről, Alix Perez stílusgyakorlatairól és egy újabb brit elektronikus zenészről, aki nagyon titkolózik.

A black metal második hullámának szerelmesei aligha bánhatják majd, ha beköszönt 2013 tele, hiszen december 4-én egy olyan produkció térhet vissza az A38 Hajó fedélzetére, amely saját aktualitásán túl is exkluzív élménnyel kecsegtet majd. Hét év után ugyanis ismét fővárosi klubkoncertet ad majd a nyolcadik, cím nélküli lemezével turnézó Satyricon.